Hetven felé
Egymás után jönnek évek,
Hoznak vajon jót és szépet?
Mit remélhet még az ember
Mikor közelít a hetven?
Megért közel hetven telet,
Hóvihart és hideg szelet
És amikor tavaszodott,
A március reményt hozott.
Hozott fényt és sok-sok szépet,
Suttogta, hogy szép az élet,
Boldoggá tette az embert,
Hozott sok-sok szép szerelmet.
Olyan volt az élet nyáron,
Mint egy mesebeli álom.
Elvarázsolt a Nap fénye,
Búzatáblák szőkesége.
Virág nyílt és madár dalolt,
A szél lágyan simogatott,
Cikázott a bárányfelhő,
Muzsikált az árnyas erdő.
Mikor megjött az ősz szele,
Csepegett a szőlő leve,
Sárgultak a zöld levelek,
Ágaiktól búcsút vettek.
Most is így van, úgy, mint régen,
Felhők úsznak a kék égen,
Ugyanúgy fújnak a szelek,
Rozsdásodnak falevelek..
Azért van, ami változik,
Életritmus fokozódik,
Minden hangosabb, mint régen,
Szemét kavarog a szélben.
|