Csata után
Csendes lett a csatamező
Mire jött a naplemente,
Sugarában nincs már erő,
De az eget megfestette.
Vérvörös a kék ég alja,
Hol vagytok bús fellegek?
Zokogjatok fent az égen,
Lent sírnak az emberek.
Csend honol a csatatéren,
Nem villognak fegyverek.
A kard kiesett a kézből,
Elernyedtek a kezek.
Nem mozdul a huszár lova,
Gazdája rég elesett.
Lassan kilehelte lelkét,
Hangtalanul szenvedett.
Sebesültek hangja hallszik,
Hallgatnak a fegyverek.
Vérüket adták e földnek,
,, Segítsetek emberek."
Piros lett a patak vize,
Lassan folyik, nem csobog.
Vér áztatta két oldalát,
Partján piros a homok.
Magyar huszár, büszke székely
Drágán adta életét,
Szembeszállt a túlerővel,
Kard zárta le két szemét.
|