Áradás
Tavasszal a patak árad,
Veszélyben a parti házad.
Elrontója minden jónak,
Szárazon hever a csónak.
Séta közben arra járok,
Partközelben meg-meg állok.
A néma táj tavaszra vár,
Nem hangos a dalos madár.
Árad a víz, zúg a patak.
Ár nyomában mi is marad?
Elviszi azt, amit talál,
Mindent, ami útjában áll.
Rohan az ár, én csak állok,
Szótlanul tavaszra várok.
Meg is jött már, nagyon siet,
Tavasz árasztja a vizet.
Az most mindenre a válasz:
Tavaszi szél vizet áraszt.
Olvad a hó, rohan az ár,
Hangjára talál a madár.
Ott állok, egyre csak nézem,
Arcomon a szellőt érzem,
Dallamát fülemben hallom,
Lágyan fúj, simítja arcom.
Egyszer, ha majd elmegy az ár,
A part ismét sétára vár.
Szállnak majd szerelmes szavak,
Miközben csobog a patak.
|