Hasad a felhő
Megdörren az ég felettem,
Esőt hozó ember lettem,
Megrázza magát a felhő,
Jó lenne most egy esernyő.
A fellegek jönnek, mennek,
Fejem felett gyülekeznek,
Fekete már az ég alja,
Az út porát szél kavarja.
Az úton most magam vagyok,
Felhők takarják a Napot,
Ott várja az eső végét,
Felhők felett ontja fényét.
Érzem azt, hogy bőrig ázom,
Most már napsütésre vágyom!
Villám cikázik felettem,
Napsütéstől búcsút vettem,
Elképzelem, milyen lehet
A kék ég a felhők felett?
A sok felhő tovább halad,
A napsugár velünk marad.
Most hirtelen mit lát szemem?
A szerencse itt van velem!
Felhő hasad, már nem dörög,
Kisüt a Nap, mert ő örök.
|