Áprilisi tél
A Karácsonyt vártuk nem rég,
Hamar eltelt, már csak emlék.
Nem havazott nagyon régen,
A Nap felbukkant az égen.
Persze azért nem volt meleg,
Hideget hoztak a szelek,
Ez a tél már nem volt barát,
Nem volt hó, csak vastag kabát.
Lassan elmúltak a fagyok,
Hosszabbak lettek a napok,
Tavasz jött, nem volt már kétség,
Zsugorodott a sötétség.
Fénye volt a sötét égnek,
Tavaszi esték oly szépek,
Mikor a sok csillag ragyog,
Égig szállnak a sóhajok.
A március hamar elszállt,
Fáradt madár, fészekre várt,
Vége lett a szépnek, jónak,
Az április bolond hónap.
A tél visszalopakodott,
Sok-sok havat, fagyot hozott.
Ma még erős, holnap gyengül
És a végén majd megenyhül.
Lopakodik, nagyon ravasz,
De a végén győz a tavasz!
Legyen hó majd Karácsonykor,
Így volt régen, nagyon sokszor.
|