Anyák napja
Ha rám tör a gyötrő magány,
Szólongatom Édesanyám.
Nem válaszol, nincs már hangja,
Gyenge testét föld takarja.
Nem mosolyog rám az arca,
Nem ölel át féltő karja.
Mind ezt már hiába várom,
De az arcát most is látom.
Néha gondterhelt volt arca,
Máskor dalt fakasztott ajka,
Hozzám szólt a csengő hangja:
,,Kisfiam, vigyázz magadra! "
Jóságot árasztott lénye,
Én voltam a szemefénye!
Ha velem volt, sosem féltem,
Sokat imádkozott értem.
Elevenek még a képek,
Élnek még a szép emlékek,
Jönnek és múlnak az évek,
Ő már nincs, de én még élek.
Anyák napján emlékezem,
Homályos a tekintetem.
Sírja mellett most itt állok,
Elhervadnak a virágok.
|