Az est birodalma
Rejtelmes árnyakat
Hordoz a sötétség,
Gyönyörű az este,
Ehhez nem fér kétség.
Hangtalanul száll le
Ha eljön az óra,
Fekete bársonyként
Ráborul a tóra.
Némán takarja be
A tóparti házat,
Álomba ringatja
A néptelen tájat.
Sok apró élőlény
Nyugalomra talál,
Párja mellett alszik
Fészkében a madár.
Holdfényes éjszakán
Suhannak az árnyak,
Feltámad a szellő,
Susognak az ágak.
Baktat az öreg Hold
A csillagos égen,
Bágyadt fénye árad
Hajnal közelében.
Mikor fénye elfogy,
Többet már nem adhat,
Átadja a helyét
A felkelő Napnak.
|