Porlanak a kövek
Romos vár tövében
Álldogálok csendben,
Omladozó falak
Fogadnak itt engem.
Itt találkozik most
A múlt és a jelen,
Elválasztja őket
A nagy történelem.
Hogy a jövő mit hoz?
Nem tudom, mi jöhet.
Csak egy dolog biztos:
Porlanak a kövek!
Szétporlanak lassan,
Omlanak a falak,
Nem harsog trombita,
Nincsenek már hadak.
Nem hangzik már parancs,
Nincs már aki várja,
Omladozó várnak
Nincs már katonája.
Most egy pillanatra
Lehunyom a szemem,
Hirtelen azt hiszem
Csoda történt velem.
Elképzelem azt, hogy
Állnak még a falak,
Csak parancsra várnak
S indulnak a hadak.
Érkezik a parancs,
Néhány szó a szöveg,
Büszkén leng a zászló,
Nem porlanak kövek.
Magamtól kérdezem:
Miért porlanának?
Hiszen a várfalak
Most is büszkén állnak!
De egy idő után
Kinyitom a szemem,
Látom, hogy nem történt
Semmi csoda velem.
Ott vannak a lassan
Omladozó falak,
Szomorú a látvány,
Nincsenek rá szavak.
|