Zenél az erdő

Amikor az erdőt járom,
Szóljon a fütty, csak azt várom!
Olyankor oly nyugodt vagyok,
Madárfüttyre válaszolok.

Fejem felett a sok fészek,
Én pedig csak fütyörészek.
Madárhangon hozzám szólnak,
Füttyre füttyel válaszolnak.

Lombok között van a kórus,
Ritmusra ugrál a mókus.
A csendet ő nagyon unja,
Dalra fakadna, ha tudna.

Nem áll rá a kicsi szája,
Ezért irigy a madárra.
Nincs jó hangja, ő csak tátog,
A közelben varjú károg.

Egy magas fa lombja alatt,
Meglátok egy kis madarat.
Magányos, elhagyta párja,
Titokban ő visszavárja.

Mozdulatlan a két szárnya,
Nem repdes ő ágról ágra.
Reméli, hogy nemsokára
Vissza jön a kicsi párja.

De hogyha hiába várja,
Megrebben majd a két szárnya,
A bánatot sutba vágja,
Új párja lesz nemsokára.