Botra támaszkodva
Hogyha egyszer talán
Botra támaszkodom,
Hosszú évek terhét
Majd magammal hozom.
Nehezen cipelem,
Megfeszítem karom,
De én bírni fogom
Mert bírni akarom…
Talán más lesz minden,
Ha eljutok oda,
De a szemem fénye
Ne hagyjon el soha.
Csillogjon a szemem,
Mikor reád nézek,
Tudjak hálát adni
A csillagos égnek.
Tudjam megköszönni
Azt, hogy velem leszel,
Nem veszem le rólad
Ragyogó két szemem.
Támaszt majd a botom,
Közben szemem ragyog,
De mindez csak addig,
Amíg Veled vagyok.
|