Egy papírlap

Egy fehér papírlap,
Nincs gazdája neki,
A nyugtalan szellő
Ide- oda veti.
Nem írtak rá semmit,
Nincs rajta üzenet,
Nem tudja legyőzni
A nyugtalan szelet.
Nem írtak rá verset,
Sem pedig levelet,
Szerelmi vallomást,
Sem gyötrő szöveget.
Kidobták valahol,
Vajon miért tették?
Vagy véletlen folytán
Szemétbe vetették?
Talán véletlen volt,
Ez persze meglehet,
De ez a papírlap
Más sorsot érdemelt,
Mert a papírlapra
Írják a verseket,
Papíron tárnak ki
Szerelmes szíveket.
Fehér lapon vannak
Értékes szövegek,
Feltárják a múltat
Értelmes emberek.
Fehér lapra nyomnak
Beszédes könyveket,
Lapjaik túlélnek
Rohanó éveket.
Erősebb a szónál
A lapra írt szöveg,
Legyőzi az időt
Akárcsak a kövek.
A szó gyorsan elszáll,
De az írás marad,
Miközben az idő
Gyors léptekkel halad.
Kidobott papírlap
Ott repül a szélben,
Őrzi fehérségét
A végtelen légben.
Repül, magasra száll,
Földet ér majd talán,
Ott ahol süt a Nap,
Nyugalomra talál.