A toronyóra
Delet üt a toronyóra,
Nem áll meg a harangszóra.
Mikor szólnak a harangok,
Messze szállnak csengő hangok.
Megy az idő, jár az óra,
Lépeget a mutatója,
Hangosan kondul a harang,
De az óra csendes marad.
Csendes marad, halkan ketyeg,
Hallani őt nem is lehet.
Persze a hang már nem fontos,
Lényeges, hogy legyen pontos.
Éppen olyan ez az óra,
Minthogyha egy nagy szív volna,
És az óra ketyegése
Templomtorony szívverése.
Mikor elhallgat a harang,
Minden olyan csendes marad.
Átsuhannak langyos szelek,
Miközben az óra ketyeg.
|