Magyar búzaszemek

Apró, érett búzaszemek
Gyülekeznek, sokan lesznek,
És a végén összeállnak,
Nemzet kenyerévé válnak.

Sokan vannak, mi is vagyunk,
Közös lett az akaratunk!
Nem üres szavak most ezek,
Gyűlnek már a búzaszemek.

A kalászból kiperegnek
A kis érett búzaszemek,
Aztán zsákokba kerülnek,
Szépen, lassan összegyűlnek.

A malomban összeállnak,
Egyek lesznek, el nem válnak.
Lesz belőlük egy nagy kenyér,
Ez a látvány mindent megér.

Alig fér a kemencébe,
Illata száll, megsült végre.
Ha kiveszik, körülállják
És szótlanul megcsodálják.

Búzából lett ez a csoda,
Ilyen nem volt talán soha.
Ahol ez a búza termett,
Magyar ember szántott, vetett.

Búzát vetett és aratott,
Termett a föld, búzát adott
És a búzának egy része
Elindult a messzeségbe.

Egyre ment, utazott sokat,
Átlépte a határokat,
És amikor megérkezett,
Testvérekkel keveredett.

Belőlük lett a nagy kenyér,
Morzsája is mindent megér.
Olyan ez, mint egy nagy csoda,
Illata száll mindenhova.

Ez az illat száll a légben,
Kárpát-medence szívében,
A hír messzi földre elér,
Hogy kisült a magyar kenyér.