Szép az élet

Véndiák most már a nevem,
Régidőkre emlékezem.
Amikor én kis srác voltam,
,,Szép az élet" azt daloltam.

Semmit nem vettem én zokon,
Mert panaszra nem volt okom.
Hátamon volt egy nagy táska,
Ballagtam az iskolába.

Tanultam ott nagyon sokat,
Koptattam a vén padokat.
Miközben az évek teltek,
A gyermekek nagyok lettek.

Közben én is nagyra nőttem,
Az évekkel nem törődtem.
Jól tudtam, hogy diák vagyok,
Koptak alattam a padok.

Törtem én a fejem sokat,
Elkoptattam új padokat,
Sok mindent ott megtanultam,
De volt, amit mégsem tudtam.

Hullámokban jött az élet,
Hozott mindent, nem csak szépet.
Ez volt, amit még nem tudtam,
Mert erről még nem tanultam.

Tanítottak sok-sok szépet,
De azt nem, hogy mi az élet.
Túléltem én, ahogy tudtam,
Az élettől is tanultam.

Talán most is még tanulok,
Mert sok mindent most sem tudok.
Mégis mikor hátra nézek,
Dalolom, hogy ,,szép az élet."