Esőt várva
Nem esik most, nem is árad,
Zalában a fű is szárad,
Kemény a föld, szenved e táj,
Perzsel a Nap, már szinte fáj.
Egyelőre nem lesz eső,
Nincs az égen vándor felhő,
Tűz a Nap, nem szűri semmi,
Ez ellen most nincs mit tenni.
Nem kímél most senkit a Nap,
Fejemen a szalmakalap,
Nincs mit tennem vele szemben,
Hideg sör van a kezemben.
Hogyha csak lassan ízlelem,
Megfázik tőle a kezem,
Torkom száraz, kezem fázik,
De a kertem csak nem ázik.
Megváltozott ez a világ,
Megöntözlek kicsi virág!
Azt mondják, hogy a türelem
Néha napján rózsát terem.
Miközben tétován állok,
Türelmesen esőt várok,
Kinyílt egy szép piros rózsa,
Hallgatott az okos szóra.
|