Robogó évek
Mint robogó vonat.
Úgy mennek az évek,
Vonat ablakából
A tájak oly szépek.
Egymás után jönnek,
Oly jó szépet látni,
Robogó vonatnak
Ablakában állni.
Száguldó vonatként
Robognak az évek,
Alig kezdődnek el
Máris véget érnek.
Elmúlik január,
Kopogtat december,
Nem győz csodálkozni
A meglepett ember.
A robogó vonat
Azért néha megáll,
Kinyílik az ajtó
És az ember kiszáll.
Vissza is fordulhat,
Néha hátra tolat,
Nyilván megteheti
Mert ő csak egy vonat.
A száguldó idő
Nem tehet meg ilyet,
Gyors iramban halad,
Már-már szinte siet.
Nem tolathat vissza,
Egy irányba halad
És amikor megáll,
Akkor helyben marad.
Nem zizeg már akkor
A fákon a levél,
Nem dalol a madár
A lombok tetején.
Sötétségbe borul
A szép színes világ,
Elhervad a síron
Az illatos virág.
|