Zalai dombvidék

Zalában jár a nyár,

Együtt vagyok vele.

Szép zalai tájnak

Simogat a szele.

Tüdőmet feszíti

A tiszta levegő,

Gyönyörű a látvány,

Csábít a dombtető.

Elindulok nyomban,

Lépésben haladok,

Egyre közelítek,

Már szinte ott vagyok.

Megállok egy percre,

Nagy levegőt veszek,

Nézelődöm közben,

Aztán tovább megyek.

Már csak néhány lépés,

Itt vagyok a csúcson,

Kísérőm a szellő

E gyönyörű úton.

Mikor körülnézek,

Szinte felkiáltok,

Lenyűgöz e tájkép,

Oly szép, amit látok.

Nem hiányzik semmi,

Nem vágyom el innen,

Itthon érzem magam,

Itt boldog a szívem.

Fejem felett repül

Egy bóbitás madár,

Szárnya suhogása

Itt visszhangra talál.

Hasonló hangot ad

A zizegő levél,

Hallgatom a hangját,

Talán hozzám beszél.

Azt susogja halkan

,,A kék ég itt a határ,

Oly szabad vagy ember

Mint a szálló madár.”