Üres a ház
Hazám felől fúj a szellő,
Üzenetet küld az erdő,
Üzeni, a fák még állnak,
Engem oda visszavárnak.
A régi ház üres fészek,
Ne késlekedj, gyere, nézd meg.
Ő volt egykor szíved álma,
Gyermekkorod palotája.
Gondolatban visszanézek,
Rájövök, hogy nem is fészek,
Mert a háznak nincs lakója,
Úgy elmentek, mint a gólya.
Elrepül a gólyamadár,
De ő mindig visszatalál.
Fiókái nagyon szépek,
A lakhelye gólyafészek.
Most már tudom, nem palota,
Mégis visszavágyom oda,
De a gyermek annak látta,
Az volt az ő palotája.
Visszavágyom, elindulok,
Úgy sietek, szinte futok
És amikor hazaérek,
Üres házba rakok fészket.
|