Múlt és jelen
Idézd fel a múltat,
Ismerd meg önmagad,
Mert az, hogy te ki vagy
A múltadból fakad.
Tudnod kell, hogy ki vagy,
Kitől kaptad neved?
Szétágazó múltban
Hol eredt gyökered?
Hogyha ezt már tudod,
Megismered magad,
Minden, ami most vagy
A múltadból fakad.
Ne tagadd meg múltad,
Mert nem lesz jelened,
Repkedsz majd a légben
Mint hulló levelek.
A lehullott levél
Messze száll a légben,
De a fa megmarad
A tomboló szélben.
Itt marad a nagy fa,
Itt van a gyökere,
Ide köti múltja,
Itt van a jelene.
Van múltja a fának,
Itt volt ő csemete,
Földbe kapaszkodott
Gyenge kis gyökere.
Egyre erősödött,
Ezért van jelene,
Hiába hullik le
Ősszel a levele.
Szilárdan tartja őt
Hatalmas gyökere,
Régen volt csemete,
Van élni ereje.
|