Pirinyóka meséje

Három kicsi babszemlegény

Ott éltek a tó közepén,

Mert ott volt egy kicsi sziget,

Olyan szép volt, mint egy liget.

Volt rajta egy kicsi kunyhó,

Ott lakott a három lurkó.

Fűből, fából építették,

Falevéllel jól befedték.

Mikor hűvös idők jártak,

Összebújtak és nem fáztak.

Dacoltak a faggyal, széllel,

Takaróztak falevéllel.

Ha partra akartak szállni,

Csak a szélre kellett várni.

Ráültek egy nagy levélre,

Amit rábíztak a szélre.

Együtt utaztak a széllel,

Sodródtak a falevéllel

És amikor partot értek,

Örömükben nevetgéltek.

A tó partján fogócskáztak,

Bokrok között bújócskáztak

És amikor megéheztek,

Az erdőben gyűjtögettek.

Málnát szedtek, szamócáztak,

Esőben soha nem áztak

Mert őket jól betakarta

Egy szép gomba nagy kalapja.

Hármasban vidáman éltek,

A holnaptól sosem féltek.

Egy szép nap az történt velük,

Tágra nyílt a kicsi szemük.

Három babszem nagyot nézett,

Mert egy leány arra tévedt.

Aprócska volt szája, szeme,

Pirinyóka volt a neve.

Lurkók szíve nagyot dobbant,

Nyomban szerelemre lobbant,

Nem volt köztük egyetértés,

Mert adódott néhány kérdés.

Kié legyen a lány szíve?

Talán a szél hozta ide?

Mit lehet ilyenkor tenni?

Nem tudták ezt eldönteni.

Pirinyóka ezt mind látta,

Azt a pillanatot várta

Amikor elcsendesednek,

Szájukra lakatot tesznek.

Mikor aztán végre csend lett,

Pirinyóka hangja csengett,

Vitatkozik, aki buta,

Mert neki van két szép húga.

Egyik Piri, másik Nyóka,

Ő meg lett a Pirinyóka.

Mind a három nagyon szép lány,

Ráadásul legényre vár.

Babszem legény, babszem leány,

Belőlük lesz egy babszem pár.

Csaptak egy nagy lakodalmat,

Három napos vigadalmat.

Volt ott minden: szeder, málna,

Gombaleves vacsorára.

Engem is meghívtak oda,

Ezt nem felejtem el soha.