Lombok hullása
Mikor már hervadnak
A kerti virágok,
A Nap sugarait
Már hiába várod,
Sötét fellegektől
Az eget sem látod,
Akkor is őrizd meg
A gyönyörű álmod.
Lelki szemeiddel
Idézz fel egy képet,
Ami visszahozza
A jót és a szépet,
Eszedbe juttatja
Azt, hogy szép az élet,
Lombok hullásával
Semmi nem ér véget.
Mikor ősz derekán
Megsárgul a levél,
A gyönyörű erdő
Színes köntöst cserél.
Nincs hangja az ősznek,
Mégis arról mesél,
Hogy nem hal meg semmi,
Él tovább a remény.
Sárguló levelek
Rügyeket rejtenek,
Nem láthatják őket
A kíváncsi szemek.
Szunnyadnak a rügyek,
Tavaszról álmodnak,
Meleg napsugarak
Rügyfakadást hoznak.
|