Egyszer vége lesz

Ijesztő fellegek

Csapatban érkeznek,

Kétségbe esnek

A védtelen emberek.

Áradnak a folyók

S hullámzó tengerek,

Arcokon könnycseppek

Egyre csak peregnek.

Mindenük elveszett

Zokogják emberek,

Emberi könnyekből

Lesznek új tengerek.

Hol van a napsugár?

Hol vagytok csillagok?

Gyönyörű arcotok

Vajon most hol ragyog?

Napsugár lágy fényét

Takarják a felhők,

Nem zavarják őket

Az őszies szellők.

Ott a felhők felett

Talán most is ragyog,

De én nem láthatom

Mert a Földön vagyok.

Egyszer majd vége lesz,

Nem lesznek fellegek,

Medrükben maradnak

Folyók és tengerek.

Lesznek még akkor is

A Földön emberek,

Nem lesznek könnyekből

Hatalmas tengerek.

Látnak majd akkor

Mosolygó szemeket,

Napsugár szárít majd

Emberi könnyeket.