Az esőcseppek
A szeszélyes évszak
Beköszöntött mára,
Beszorult az ember
Egy bezárt szobába.
Az őszi napsugár
Nem néz ablakára,
Azt, hogy világítson
Hiába is várja.
Nyomott hangulatban
Mit tehet az ember?
Kinéz az ablakon
Unott, álmos szemmel.
Látja a nagy felhőt,
Tócsa lesz belőle,
Miután lehullik
A szomjazó földre.
Hull az őszi eső,
Kopognak a cseppek,
Kis szoba ablakán
Halkan leperegnek.
Mossák az ablakot,
Aztán földet érnek,
Nagy, kalandos útjuk
Ezzel ér most véget.
Innen indultak el,
Ide visszatérnek,
Haza jönnek akkor
Mikor földet érnek.
|