Törpemese
Hupikék törpike
Mit gondolt magában?
Elindult szétnézni
Ebben a világban.
Szaporán lépkedett,
Elhagyta az erdőt,
Egy irányba haladt,
Követett egy felhőt.
Néha hátranézett,
Búcsúzott a tájtól,
Zöld erdő lombjától,
Erdőszéli háztól.
Gyorsan szállt a felhő,
Szellő hátán haladt,
Hupikék törpike
Már-már szinte szaladt.
Túl nagy volt az iram,
Nem bírta a lába.
Lefeküdt a fűbe,
Oly szép volt az álma.
Álmában ott fent járt
Egy magas hegy csúcsán,
Nem kellett, hogy menjen
A fellegek után.
Úgy gondolta, onnan
Szépen belát mindent,
Távozó felhőnek
Búcsúcsókot hinthet.
Nem is nagy a világ,
Folytatta az álmát,
Kár volt fárasztani
Idáig a lábát..
Jó nagyokat horkolt,
Kipihente magát,
Rigófüttyre ébredt,
Hallgatta a dalát.
Sárgarigó füttytől
Volt hangos a határ,
Gyönyörűen dalolt
Az az apró madár.
Hupikék törpikén
Erőt vett a bánat,
Távol az otthontól
Gyötrő vágya támadt.
Kíváncsiság vitte
Őt a nagyvilágba,
Magára maradt az
Erdőszéli háza.
Kicsi házikóját
Falevéllel fedte,
Hogy meghittebb legyen
Füvekkel bélelte.
Minden tudományát
Szépen elővette,
Apró kezeivel
Maga építette.
Mikor erre gondolt,
Könnyes lett a szeme,
Törölgette könnyét
Két aprócska keze.
Azt, hogy mit kell tenni,
Eldöntötte végre,
Elindult az úton,
Haza ért estére.
|