A remény lángja

Amikor a gondok

Már a csúcsra hágnak,

Az emberi szemek

Kiutat nem látnak,

A reménység lángja

Már-már alig éled,

Nem kapsz segítséget,

Hiába is kéred,

Úgy érzed majd talán,

Hogy elveszett minden,

Megoldás csak az lesz,

Hogyha elmész innen,

Magad mögött hagyod

A hűtlen világot,

Amely összetörte

Gyönyörű szép álmod.

Ráébredsz majd akkor,

Hogy a lámpás éled,

Pislákol a lángja

Mert még van reményed.

Oly gyenge, de fényes,

Nem aludt ki soha!

Az, hogy ég a lángja

Már-már szinte csoda.

Gyengén ég a lángja

Ha a gondok nagyok,

De a messzeségben

Csillagod felragyog,

Mert ő csak a tiéd,

Csakis érted ragyog,

Rád szórja a fényét

Az őrző csillagod.

Nem hagyja szunnyadni

A remények lángját,

Nem hagyja elveszni

Szíved legfőbb vágyát.

Pislákol a lámpás,

A reménység lángja,

Mert a remény hal meg

Mindig utoljára.