Mára csak ennyit
Már régen nem hiszek
Csábító szemeknek,
Szép mosolyuk mögött
Hamisan fénylenek.
Hamis a mondat is
Mi elhagyja száját,
Hiába mondja el
Este az imáját.
Imádkozik este,
Mást cselekszik reggel,
Feledékeny talán
Napközben az ember?
Este a sötétben
Oly szép az imája,
Miért beszél másképp
Napközben a szája?
Mikor imádkozik
Őszinte a hangja,
Minden szava igaz,
A jó Isten hallja.
De amikor később
Az emberhez beszél,
Változik a hangnem
És egyre csak mesél.
Mesél sok igazat,
Na meg hazugságot,
Elmondja még azt is
Mit álmában látott.
Persze úgy mondja el,
Hogy megtörtént vele,
Hazudik az ember,
Nem rebben a szeme.
Most csak ennyit mondok,
Ez elég lesz mára,
Akinek nem inge
Nem veszi magára.
|