A falevél
Mikor földre hullnak
Ősszel a levelek,
Elragadják őket
A tomboló szelek.
Messzire sodorják,
Leteszik valahol,
Árnyékukba bújva
A madár nem dalol.
A színes szőnyeget
Őszi eső mossa,
Arra járó ember
Lábával tapossa.
Amikor még zöld volt,
Oly szép volt a levél,
Fényesen csillogott
Ott a fa tetején,
De most már lehullott,
Csupasz a fa ága,
Megsárgult szőnyeg lett
Büszke koronája.
Ami színes szőnyeg,
Korona volt nemrég,
Ott hever a földön,
Ez most már emlék.
|