Pusztító szelek
Hajladoznak a fenyvesek,
Ők se láttak ilyen szelet,
Pedig átéltek már sokat,
Láttak nemcsak szép napokat.
A szép napok rég elszálltak,
Szebbnél szebb emlékké váltak,
Hajlik a törzs, törik az ág,
Útra dőlnek hatalmas fák.
A nádas hangosan zizeg,
Mozdulnak az állóvizek,
Jönnek fekete fellegek,
Háborognak a tengerek.
A vad szelek tovaszállnak,
Hírül viszik más határnak,
Elmondják, hogy merre jártak,
Kárt okoztak, könnyet láttak.
Ablakon a vad szél zenél,
De az ember mindig remél,
Reméli, szép napok jönnek,
Felszáradnak majd a könnyek.
Enyhe szellő hoz majd szépet,
Ültetnek majd csemetéket.
A csemeték egyre nőnek,
Gyökerei erősödnek.
Az erős fa koronája
A szeleknek útját állja,
Lehetnek a szelek nagyok,
Visszatérnek a szép napok.
|