A madárka
A madárka sokat ázik,
Mikor éhes, nagyon fázik.
Szinte kopog már a szeme,
Kiürült a kicsi begye.
Mit tudna ő most már tenni?
Jó lenne kukacot enni,
Egy két kukac oly jót tenne,
Jókedvében dalra kelne.
De a kukac elbújt régen,
Mélyen alszik rejtekében,
Változást a tavasz hozhat,
Addig nem csinál ő rosszat.
Éhes marad a madárka,
Átázott a két kis szárnya,
Nem tudom, hogy mi lesz vele,
Nagyokat korog a begye.
Csak az ember segít rajta,
Kendermaggal csalogatja,
Mikor jóllakik a madár,
Boldogan a vállára száll.
|