Várakozás
Hogyha vársz valakit,
Szinte áll az óra,
Csak lassan lépeget
Lusta mutatója.
Végtelennek tűnnek
Az elmúló percek,
Lassan összegyűlnek
És órákká lesznek.
Várakozás közben
Beköszönt az este,
Takarja a szemet
A sötétség leple.
Szép lassan száll alá
Mint egy sötét fátyol,
Nem gyulladnak fények,
Még az ég is gyászol.
Felhők gyülekeznek,
Nincsenek csillagok,
Hűtlen lett a Hold is,
Ki tudja, hol ragyog.
Nem nyílik az ajtó,
A két szemed nedves,
Oly szomorú minden,
Nem jött el a Kedves.
|