Kopogtat december
Egyfolytában esik,
Leszakadt az égbolt,
Pedig olyan jó volt
Amikor még kék volt.
Oly szép volt a kék ég
Mint a nyugodt tenger,
Nyugalmat árasztott,
Csodálta az ember.
Jöttek bárányfelhők,
Aztán odébbálltak,
Nem zavartak senkit,
Szellő szárnyán szálltak,
Mikor elmúlt a nyár,
Őszre fordult minden.
Formás bárányfelhők
Elköltöztek innen.
Egyfolytában jöttek
Sötét esőfelhők,
Előkerültek a
Sokszínű esernyők.
Nem kell csodálkozni,
Ősz van már javában!
Mit várjon az ember
November havában?
Csak annyit tud tenni,
Hogy készül a télre.
Kopogtat december,
Hó is lesz már végre.
|