A kis harang
Én egy kicsi harang vagyok,
Város szélén hívogatok.
Azt hirdetem, térjetek be,
Üres a pad, üljetek le.
Délben mikor megszólalok,
Azon nyomban választ kapok.
Magára senkit nem hagyunk,
Mert mi nagyon sokan vagyunk.
Mikor zúgnak a harangok,
Nem számít, hogy kicsik, nagyok.
Köztünk nem léteznek rangok,
Egybe olvadnak a hangok.
Száll a hang a város felett,
Túlszárnyalja a gyors szelet,
Szólnak kicsik, kongnak nagyok,
Boldogít, hogy köztük vagyok.
Lassan elkopik a hangom,
Jól tudom, ezt én is hallom.
Egy ifjúval lecserélnek,
Emlékekben tovább élek.
Városszéli kicsi harang
Nem hívogat, csendben marad.
Egykor hangja szárnyra kapott,
Rég volt mikor hívogatott.
|