Emlékezés
A kis gyermek csúszik-mászik,
Négykézláb jár mikor játszik.
Izeg-mozog keze, lába,
Úgy mászik fel a kis ágyra.
Amikor felcseperedik,
Két lábra felemelkedik,
Büszkén kihúzza ő magát,
Nem hallja az idő szavát.
Pedig az őt szólongatja,
Ráncot rajzol sima arcra,
Alig bírja a két lába,
Hol van már az ifjúsága?
Görbebot van a kezében,
Azzal jár ő nyáron, télen.
Sétálgat, kíméli magát,
Érti már az idő szavát.
Az időtől mindig tanul,
Mert nem múlik nyomtalanul.
Jól tudja, hogy mi az élet,
Látott sokat, nem csak szépet.
Támasztja a görbebotja,
Nem gondol ő már a rosszra.
Sajnos ezt kevesen teszik,
Csak a szépre emlékezik.
|