A költészet fája
Amikor verset írsz, földbe szúrsz egy ágat,
Hogy gyökeret hajtson, az a leghőbb vágyad.
Gondozod, ápolod, nagyra nő a szára,
Ő lehet számodra a költészet fája.
Egyre erősödik, kerekedik lombja,
Szép fa lett belőle, ezt sok ember mondja.
Virág is van rajta, zöldül sok-sok ága,
Ott virít lelkedben a költészet fája.
Ne hagyd elszáradni a költészet fáját,
Szeresd, óvd és ápold harmatos virágát.
Táplálja szeretet hatalmas gyökerét,
Hagyd, hogy simogassák csillogó levelét.
|