A céltalan vándor
Sűrű esőt szór a felhő,
Mit tegyek most, nincs esernyő.
Bőrig ázom, nincs mit tenni,
Menedéket nem nyújt senki.
Nem kérdezik: miért ázol?
Nem mondják, hogy most megfázol.
Nem számít, hogy éhes vagyok,
Pedig látják, majd megfagyok.
Vándor vagyok, nincs otthonom,
Vándorbotra támaszkodom,
Csak az égbolt van felettem,
Világ csavargója lettem.
Gondolok a szép időkre,
Fényűzésre, csinos nőkre,
Nekem osztották a lapot,
Megéltem én sok szép napot.
Borús napon, késő este
Elhagyott a jó szerencse,
Megfordult a lap járása,
Másnak lett hűséges társa.
Ennyi volt a szépből, jóból,
Kidobtak a kaszinóból,
Már nem tudom, hogy mit tegyek?
Céltalanul jövök-megyek.
Vég nélküli úton járok,
Fáradt vagyok, meg-meg állok.
Nem hagynak el a remények,
Majd az utak véget érnek.
|