Suttogó erdő
Erdő suttogását hordozza a szellő,
Nem érti az égen lopakodó felhő.
Azt kérdezi, mit súg a zöldellő erdő?
Nem kap választ soha a kíváncsi felhő.
Réten a virágok csak egymásra néznek,
Sok színben pompáznak és mind nagyon szépek.
De egyik sem érti a zöld erdő szavát,
Hiába hallgatják szép suttogó hangját.
A virág elhervad, csak hűlt helye marad,
A felhő nem áll meg, gyorsan tovább halad.
A patak kiszárad, nem áztatja földjét,
Elhagyottnak tűnik az egykor szép környék.
Csak a büszke erdő nem adja meg magát,
Egyre csak suttog, hallatja a hangját.
Úgy suttog az erdő, hogy már szinte beszél.
Hangja bizakodó, nem csügged, ő remél.
Elhervad a virág, tovaszáll a felhő,
Megmarad a remény, hogy mindig lesz erdő.
|