Egyedül
Mikor magam vagyok,
Keserű az édes.
Mit is tudnék tenni
Ha nem lenne véges?
Ha nem múlnának el
A gyötrelmes percek,
Melyek összegyűlnek
És órákká lesznek.
Gyötrelmes órákból
Az egyhangú napok,
Mert hiába várok,
Híreket nem kapok.
Nyíljon ki az ajtó,
Lépjen be valaki,
Csörrenjen telefon,
Jó lenne hallani.
Óráknak tűnnek
A kegyetlen percek,
De ezek elmúlnak
És a múlté lesznek.
Mikor ezt leírom,
Kopognak az ajtón,
Beléphet valaki,
Felvidul az arcom.
Tágra nyílt az ajtó,
Már itt van valaki,
Kopognak a léptek,
Oly jó ezt hallani.
Homlokom kisimul,
Az ég is kiderül,
Oly jó kimondani:
Nem vagyok egyedül!
|