Nem mondhatják
Nem mondhatják a virágnak
Azt, hogy már ne nyíljon,
Könnyhullató pálmafának,
Hogy soha ne sírjon.
Nem állítják meg a szelet,
Hiába akarnák,
Hangosan suttog a fenyves,
Nem némítják hangját.
Nem mondhatják, hogy a patak
Más irányba folyjon,
Dalos madár csicsergése
Már soha ne szóljon,
Azt, hogy a Nap ne süssön ránk
A felhőtlen égen,
A telihold ne ragyogjon
Éppen úgy, mint régen.
Nem mondhatják a zászlónak,
Hogy már ne lobogjon,
Azt sem, hogy a szép muzsika
Többé már ne szóljon.
Nem mondhatják, hogy a költő
Tegye le a tollat,
Ne kerüljön papírlapra
Egyetlen egy mondat,
Mert a költő, ha nem írhat
Soha többé verset,
Akkor lassan eltemethet
Egy szenvedő lelket.
|