Tél Zalában
Kopáran néznek rám
A zalai dombok,
Nem takarják őket
A zöldellő lombok,
Nincs lombjuk a fáknak
Februári télben,
Hajlanak az ágak
A dermesztő szélben.
Hótakaró alatt
A fűszálak élnek,
Nincs levél a fákon,
De a dombok szépek.
Türelmesen várják
Az ébredés havát,
Amikor a tavasz
Kitombolja magát.
Nem kell sokat várni,
Közel a kikelet,
Elűzi a havat,
A jéghideg szelet.
Dalos madár füttyent
Majd akkor a fákon,
Pattannak majd rügyek
A magányos ágon.
A február hideg,
Csak a fenyő zöldell,
Dacol hóval, széllel
És a fagyos földdel.
Büszke koronája
Utat tör a légben,
Nem hajlik meg törzse
Sem fagyban, sem szélben.
|