Márciuska

Reggel mikor felébredtem,

Láttam, hogy mit tettél velem.

Tudtad jóhiszemű vagyok,

Csalódtam most egy jó nagyot.

Márciuska, bíztam benned.

Hittem, tudod, mit kell tenned.

Tavaszt kellett volna hoznod,

,,Hibáztam”, hiába mondod.

Alig hiszi el az ember,

Befagyott a Magyar-tenger.

Partján állok, messze látok,

Jeges a víz, hóban állok.

Fehér a táj, havas minden,

Márciuska vidd el innen,

Sodord messzire a telet,

Segítségül hívd a szelet,

Jöjjön langyos tavaszi szél,

Majd ő szép időkről mesél,

Elmondja, hogy mi volt régen,

Márciusi napsütésben.

Gyermekkorom szép emléke

A március meleg fénye.

Az volt ám a vidám idő,

Lekerült a téli cipő.

Most pedig még hóban járok,

Szép tavaszra most is várok.

Túl nagy kérés most már nem kell,

Márciuska, szeress engem!