Kárpátok ölében
Kárpátok sziklái
Nem hallják hangomat,
Mégis száll feléjük
Ezernyi gondolat.
Gondolatok szárnyán
Szárnyal a szeretet,
Feléjük nyújtanám
Baráti kezemet
De a rideg szikla
Nem tud simogatni,
Felé nyújtott kézre
Nem tud válasz adni.
Hogyha szólok hozzá,
Visszaszáll a hangom,
Visszhangzik a környék
De ezt csak én hallom.
Elviszi a hangom
A Kárpátok szele,
Fenyves suttogása
Keveredik vele.
Csatlakozik hozzá
A csobogó patak,
Lehunyom két szemem,
Nincsenek rá szavak.
Eközben a sziklák
A magasból néznek,
Nincs hangjuk, se szavuk,
Ők csak nagyon szépek.
Beszél most helyettük
A csobogó patak,
Suttognak a fenyők,
Nem kellenek szavak.
|