A fenyőfák

Fenyők magasodnak

A hegycsúcsok felett,

Tűlevelű ágak

Karcolnak felleget.

A fenyőfa csúcsa

Az ég felé mered,

Ráborul a felhő,

Takarja a szemet.

Sűrű felhők között

Nem látom az erdőt,

Csak a szellő hátán

Lovagoló felhőt,

Pedig a fenyőfa

Ott áll, délceg marad,

Miközben a felhő

Lassan tovább halad.

Szemem elé tárul

A gyönyörű erdő,

Elhozza illatát

A tavaszi szellő,

Gyanta illat terjeng,

Ózondús levegő,

Amit egyre áraszt

Az örökzöld erdő.

Integet a fenyő,

Szél mozgatja ágát,

Miközben ringatja

Büszke koronáját.

Szeretem a fenyőt,

Számomra ő kedves.

Mindig visszavágyom,

Hívogat a fenyves.