Szóljon a lantom
Mikor a nyár elmegy,
Földre hull a levél,
Olyankor a lantom
Már a télről regél.
Szomorúan penget
A hangszerem húrja,
Hogy elmúlik minden,
Egyre csak azt búgja.
Nem akarom hinni,
Hogy elmúlik minden.
Nem mennek el végleg
A szép napok innen.
Pengessen a lantom
Sokkal inkább másról,
Vidám napsütésről,
Tavaszi zsongásról.
Tudom a tél hideg,
Sokszor én is fázom.
Türelmetlen vagyok
Mert a tavaszt várom.
Ahogy a nyár elment,
Úgy elmegy a tél is.
Igaz, hogy túl hideg
De azért még szép is.
Pengetem a hangszert,
Közben kicsit fázom,
Mégis jó a kedvem
Mert a tavaszt várom.
Hadd szóljon a hangszer,
Mosolyogjon arcom,
Tavasz érkezését
Köszöntse a lantom.
|