A Nap szerelmese

A szép naplementét

Domboldalból nézem,

Elköszön a napfény

A felhőtlen égen.

Lassan alámerül,

Takarják a dombok,

Árnyékukat vesztik

A magányos lombok.

Oly szép a kilátás,

Ellátok messzire

De a Nap sugara

Már nem jut el ide.

Pihenőre tért ő,

Csendben alszik talán,

Szépeket álmodik

A domb túloldalán.

Felmegyek a dombra,

Mégsem látok oda.

Azt, hogy most mit csinál,

Nem tudom meg soha.

Némák a sugarak,

Választ ők sem adnak.

Szerelmese vagyok

A lenyugvó Napnak.

Olyan az ember is,

Mint a naplemente

Ha az évek terhét

Vállaira vette.

Dombok túloldalán

Ott vannak az évek,

Hűtlenül elszálltak

De azért ők szépek.