Aranycsapat
Volt egy csapat, szinte látom,
Nem mese ez, nem is álom.
Akkor én még gyermek voltam,
De nevüket megtanultam.
Emlékemben most is élnek,
Elevenek még a képek,
Az őrnagy még most is száguld,
Háló rezeg, gólt kiáltunk.
Gólt kiáltott sok-sok ember,
Szállt a labda széllel szemben.
Tudtak örömet okozni,
Tanítottak futballozni.
Régen történt, jó volt, szép volt,
Tanú erre a kék égbolt,
Amely most nélkülük ragyog,
Nappal voltak ők csillagok.
Tanuk voltak, akik éltek,
Álomcsapatról meséltek.
Tanuk vagyunk, akik élünk,
Aranycsapatról beszélünk.
A szemtanuk lassan fogynak,
Új idők új focit hoznak.
A legendák megmaradnak,
Emléke egy nagy csapatnak.
Nagy csapatok mindig lesznek,
Sok-sok hálót megrezgetnek.
Számomra egyik sem arany,
Mert az egy van, az a magyar.
|