A bánatos madárka

Vihar után a madárka,

Ha tehetné, haza szállna.

Fészkét sehol nem találja,

Az volt az ő kis tanyája.

Ott nevelte fiókáját,

Kényeztette kicsi párját,

Leste minden csipogását,

Vihar tépte szét az álmát.

Kidőlt fák és letört ágak,

Nincs már fészke a madárnak.

Sötét az ég, felhők szállnak,

Nagyon cudar idők járnak.

Napok óta elbújt a Nap,

Száll a madár felhők alatt,

Másképp képzelte a nyarat,

A kis fészek emlék marad.

Hiába keresi párját,

Siratja a fiókáját

És a meghitt kis tanyáját,

Viharverte boldogságát.

Ha majd boldog idők járnak,

Új ága lesz majd a fának,

Párja is lesz a madárnak,

Rá még boldog napok várnak.