Fénylő Nap
Mikor a Nap ébred
Szétszórja melegét,
Kialudta magát,
Dörzsölgeti szemét.
Sugarakat nyilaz,
Ott kúszik az égen,
Nincs egy árva felhő
Kéklő messzeségben.
Mikor a csúcsra ér,
A harangok zúgnak,
Szorgalmas emberek
Árnyékba vonulnak.
Delet üt az óra,
Most a Nap is delel,
Tikkadt juhászbojtár
Itatóhoz terel.
Csahol a kutyája,
Tereli a nyájat,
Árnyékba elbújna
A sok tikkadt állat.
Persze a fényes Nap
Ezen jókat nevet.
Csak a dolgát végzi,
Mert mindenkit szeret.
Szereti az embert
És a termőföldet,
Vigasztalja sokszor
A magányos tölgyet.
Sugara élteti
Élőlények hadát,
Szétszórja melegét,
Nem kíméli magát.
Egy irányba halad
A tiszta kék égen,
Szórja a sugarát
Kéklő messzeségben.
Végzi ő a dolgát,
A melege árad,
Lenyugodni készül
Mert a Nap is fárad.
Keleten indul el,
Ahol égre kúszik,
Bejárja az eget
És aztán lenyugszik.
|