A diófa alatt
Szülőházam udvarában
Diófa állt hajdanában.
Oda köt sok szép emlékem,
Mikor néha felidézem.
Gyermekkorom legszebb fája,
Lágyan lehajlott az ága,
Fújdogált a hajnal szele,
Cirógatott a levele.
Nagy hőségben, meleg nyárban,
Ott hűsültem árnyékában.
Képzeletben most is látom,
Madárfészek volt az ágon.
Trillázott a kicsi madár,
Jó kedve lehetett talán.
Ő is jól érezte magát,
Hallgattam a vidám dalát.
A gyermekkor elmúlt régen,
Emlékeim felidézem.
Vidámak és nagyon szépek
A tovatűnt gyermekévek.
Mostanában arra jártam,
Sok-sok száraz ágat láttam.
Minden megváltozott ma már,
Nem várt ott rám Anyám, Apám.
Volt egyszer egy nagy diófa,
Lombját nem feledem soha.
Nincs már fészek, se madárka,
Hiányzik a trillázása.
|