A természet örök
Úgy elmúlik minden
Mint a hűtlen évek,
Sárguló levelek
Lassan földet érnek.
Nem lesz koronája
Az elhagyott fának,
Magányosak lesznek
Az elárvult ágak.
Sárga a falevél,
Földön a korona,
Ami egyszer elmúlt
Nem jön vissza soha.
Mégis van valami
Ami majd visszatér,
Zöldülő ágakat
Ringat akkor a szél,
Mert ha az ősz elmegy,
A hideg tél múlik,
Téli álma végén
A Nap előbújik.
Meleg sugarával
Ébreszti a fákat,
Pattannak a rügyek,
Takarják az ágat.
Levél lesz a rügyből
Az elhagyott ágon,
Korona is lesz majd
A magányos fákon,
Mert a természetbe
Visszatér az élet,
Mintha nem múlnának
Felette az évek.
Ha egy év elmúlik,
Jön helyette másik,
A természet örök,
Újra kivirágzik.
|