Furcsa románc
Táncolnak a falevelek
És közben nagy útra kelnek,
Csupaszon hagyják az ágat,
Az elárvult gyümölcsfákat.
Rozsdavörös a ruhájuk,
Ősszel ez lehet a vágyuk.
Forgószél pörgeti őket,
Mint partner a táncosnőket.
Szél a partner, levél a lány,
Keringőt jár e furcsa pár.
Közel az ég, távol az ág,
Elhagyottak kertben a fák.
Fárad a szél, lassul a tánc,
Véget ér e furcsa románc,
Hulló levél a földre száll,
Csapongó szél már messze jár.
Más tájon fúj, kalandra vár,
Kínozza őt a rút magány.
Miközben fúj, hull a levél,
Szélben táncolva földet ér.
Kemény a föld, hideg a sár,
Hűvös a szél, elmúlt a nyár.
Tombol az ősz, közel a tél,
Csupasz az ág, süvít a szél.
|